Az MTA doktora és az MTA Szemiotikai Munkabizottságának társelnöke. Főbb kutatási területei: elméleti szemiotika, a szemiotikai elemzés módszertana, jelfilozófia, a klasszikus német filozófia, a hallgatólagos tudás elmélete. Főbb művei: A személyes és a hallgatólagos tudás elmélete (2005), Koestler Arthur. Tanulmányok és esszék (2006), A jeltől a kódig. Rendszeres szemiotika (2012), A jelaktusok elmélete (2014). Fordulópontok a hallgatólagos tudás és a tudattalan felfedezés-történetében. A hallgatólagos tudás általános elmélete (2017).